Return of the Archwizards 60-62
Elnézést a megtévesztő fordításért, de az Arch-ot nem nagyon tudtam átvenni. Az Archangel, az az arkangyal, de olyan, hogy arkvarázsló nem csak nincs, de még hülyén is hangzik. Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk a lényegre.
Troy Denning több sikeres novellát írt, köztük a Tűzpróbát (Crucible: Trial of Cyric the mad) ami az egyik csücske szívemnek. Malik el sami yn nasser vissza is tér ebben a trilógiában, ráadásul a könyv a Twilight wars előzménye.
Akit érdekel az árnyékvihar, akkor a teljes sorozat úgy néz ki, hogy: Return of the Archwizards, Priests: Mistress of the night. Az Erevis Cales sorozat, és most készül, a Godborn, amit nagyon várunk már.
Visszatérve az aktuális trilógiára, azt kell hogy monjam, rekord idő alatt olvastam ki, ami nem is csoda, hiszen Mr. Denning nagyon tehetséges író, sok esetben nyűgözött le tudásával, mutatnék is egy példát: Az átlag író általában csak annyit ír le a beszélgetések előtt/után, hogy "mondta Béla". Ez denningnél így nézett ki: "bla bla bla bla bla - És Galaeron örült, hogy Storm adta elő mindezt és nem neki kellett elmondania." Leírt egy hosszabb szöveget, végig elhiteti az olvasóval, hogy azt egy másik karakter mondta, majd ezzel az egy sorral az egészet megcsavarja, amitől az egész más értelmet nyer. A könyv tömve van ehhez hasonló színes írói játékokkal, ami miatt rendkívül élvezetes olvasmány. Nehéz, sokszor nehezemre esett értelmezni az eseményeket, de olvasatja magát.
A főszereplő, olyan jellemfejlődésen megy keresztül, hogy azt még Drizzt is megirigyelné (bár Drizztnél lehetne vitatkozni, hogy fejlődött-e egyáltalán valamit). Először unalmas a karakter, az első könyvvel ezért lassabban is haladtam. Majd egyenesen megutáltam hősünket, és reméltem, hogy nem éli túl a kalandot. Utána annyira megváltozik, hogy egyenesen megkedveltem. Igazi True Neutral karakter a trilógia végén, ami manapság ritka. Sőt, nem is tudnék Rivenen kívül másikat mondani. Dícséretes, hogy az írók mind felhagynak a "szőke herceg fehér lovon" sémával, és sokkal szórakoztatóbb színesebb (vagy inkább sötétebb) hősöket alkotnak. Ezért érdemes olvasni ezeket az FR novellákat. mindegyik karakter: Riven, Pharaun, Malik, Cavatina és Q'arlynd, Szass Tam, Arvin, Tegan és Jivex, egy-egy gyöngyszem.
Ami miatt húztam a számat, az a hátlapon lévő "az ellenségem ellensége nem mindig a barátom" szöveg, és az ízelítő az valami IRTÓZATOS NAGY SPOILER. Féltem is, hogy tönkre is vágták a könyveket ezzel. Szerencsére nem, az egészet, csak kb első könyv 2/3-át. Ez is egy ok ami miatt nehéz elkezdeni.
Spoiler nélkül a tartalomról is szeretnék pár szót. Lore szempontjából a könyv elengedhetetlen. Említés szinten benne van Netheril bukása. Az elfekről, Mythalarokról rengeteg minden. A Sorcerer (mágus) magyarázata, és összehasonlítása a Wizarddal (varázsló). A Shadowweave (Árnyékszövet) születése, és miként van jelen 1372 DR-ben. A Shade városról és a 13 hercegről kb. minden benne van. Leírja az Anauroch sivatag keletkezését ami eddig azt hittem, hogy a lezuhant városok, és a mágia megszűnésekor keletkezett. Ed Greenwood (A Forgotten realms alkotóinak egyike, és számos novella írója) több karaktere is megjelenik a könyvben, és szorosan kapcsolódik, az Elminster in hell novellához. Ebből következik, hogy a megmaradt néhány múltban játszódó trilógiából a következő, talán leghíresebb: Az Elminster sorozat lesz.
És ne feledjétek: Cyric the One, and All
