Year of the rouge dragons 53-55
The Rite
The Ruin
Az íróról:
Byers, valószínű, hogy ezzel a sorozattal tanulta meg, hogy kell fantasy-t írni. Valahogy úgy történhetett a könyvek megalkotása, hogy:
úúú megvan az első hősöm, vágjunk bele... hmm ez nem az igazi, kukába vele. Csináljunk még mellékszereplőket, és foglalkozzunk inkább ezekkel... ezaz alakul a dolog, de valami még nem stimmel, nézzük meg miért is volt sikeres a Dissolution? áhhá! kész is vagyunk. Akkor most nézzük az alapvető hibákat. Szóismétlés... Uram irgalmazz mit tettem! Jó, az első könyvet már nem írom újra, a másodikat javítgatjuk, a harmadikba már nem is használom többet azt a szót, hogy "nyilvánvalóan".
Ezzel most nyilvánvalóan, lehúztam Byers-t de a Raget amikor írta, akkor nem voltak ott mellette a Világ legjobb írói és a rá következők minősége exponenciálisan nő. a Haunted landset már konkrétan végig kikerekedett szemekkel, és izzadó tenyérrel, gyakorlatilag faltam.
Byers stílusát azért kedvelem, mert nem követi a trendi fantasy elemeket, nem egy főhőse van, aki körül forog a világ. Ebben a sorozatban most így hirtelen 33 fő, és mellékszereplőt meg tudnék említeni úgy, hogy jópárat szerintem kifelejtettem, és akkor még nem beszéltem az NPC-kről. Ezek mind ki vannak dolgozva, és a szereplők, ahogy kapcsolódnak a storyhoz, az rendkívül izgalmas, és színes. Sok író, csak azért hogy ne legyen túlságosan rövid a műve, elkezdi leírni elnyújtva a tájat. Byersnél ez nem nagyon fordul elő, legalábbis nem vettem észre, ő inkább a karakterek, és a háttérben zajló eseményekkel produkál oldalszámot, így egyáltalán nem fárasztó a könyveinek az olvasása, és egy pillanatig nem unalmasak. Talán egyedüli hibája, hogy a harci jeleneteket nem tudja jól előadni. És ez, bár nála vettem észre, gyakorlatilag minden írónak nehézséget okoz. Maga a papíros alapú szerepjáték is akkor unalmas, ha harc van, és nem színezik ki, egyszerű adok-kapok csapkodás megy.
A könyvekről:
Lore:
Az ősi Faerünben sárkányok uralkodtak a kisebb fajok felett. Ekkor még a fém-színű sárkányok is csak szolgákként tekintettek a többi fajra. A Tel'quessir (elfek gyűjtőneve) mágusok, ezért megátkozzák, a teljes fajt, az őrjöngéssel, ami miatt megvadulnak, csatában meggondolatlanul cselekednek, még saját tojásaikra is veszélyt jelentettek. Így tudták megdönteni a hatalmukat, és azért, hogy ne tudjanak újra felülkerekedni, a Király gyilkos nevű üstökös eljöveteléhez kötötték a mágiát, hogy az amikor pár évente megjelenik az égbolton, a sárkányok újra megőrülnek. A mágiát éltető erődítményt elrejtik messze északon, de mégis rálelnek, és egy nagy összecsapás következményeként, az Avariel faj (szárnyas elfek) nagy része elpusztul, de sikeresen megvédik az erődöt. A megfogyatkozott Avariel törzseknek ezután bujkálniuk kellett, a Króm sárkányok haragja elől. Az idő telt, és a sárkányok, elfelejtették, hogy mi is az őrjöngés, abban a hitben élnek, hogy az a természetük része, mint ahogy az Avariel is elfelejti, miért kell bujkálniuk.
Mystra egyik kiválasztottja beleszeret az istennőbe, majd miután kosarat kap, Alustriel úrnőnél is próbálkozik, aki szintén elutasítja őt. Sammaster haragjában megtámadja, de a kiválasztottak együttes erővel legyőzik. Hogy túlélje az ütközetet, Lich-é kellett hogy váljon. Később újrafordította Maglas Próféciáját a Sárkányok könyvéből, miszerint élőholt sárkányok fogják uralni a világot. Az őrült varázsló új életcéljának tűzi ki ennek megvalósítását, hogy bosszút álljon a világon. Évszázadok alatt, megtalálja, az őrület forrását, és a lélekkövét hozzáköti a Mythalhoz (ősi, elf mágikus ereklye), így az irányítása alá vonta az átkot és elkezdi meggyőzni a gonosz sárkányokat, hogy váljanak Lich-é és foglalják vissza a világot.
A történet: Fémszín Sárkányok, és sárkányvadászok egy csoportja elindul, hogy megkeresse az őrület okát. Pont. Igen, tényleg erről szól :D akit érdekli, az olvassa el.
Karakterek:
Dorn:
Gyermekkorában a családját, egy vörös sárkány megöli, őt pedig kettéharapja. A varázsló, akinek a szolgái voltak, még időben meg tudja menteni. Elvesztett végtagjait, mágiával felerősített fém részekkel pótolja, majd aréna harcokra kényszeríti. Dorn felnőttként megöli a varázslót, majd sárkányvadásznak áll.
Rary-n:
Egy Sarki törpe, aki az északon található, Óriás Gleccserből származik, A törpe egy Ranger, ezért indul el, dél felé, hogy lássa a zöld mezőket, és a nagy városokat. ő találkozik először Dornnal, Akinek segít a sárkányok megkeresésében.
Will és Pavel:
Pavel Lathander papja, ismeretlen okokból hagyja el otthonát, Will pedig, a legjobb barátja, aki egy félszerzet, neki a tolvaj céh elől kellett menekülnie a városból. később ők is csatlakoznak a sárkányvadászokhoz mint gyógyító, és felderítő.
Kara:
A lázadó sárkányok első tagja. Rá akarja venni a tanácsot, hogy próbálják meg kideríteni az őrjöngés eredetét, de ezt a királyuk az őrület befolyása miatt megtiltja neki, így titokban kell kutatnia, de ez kiderül, és ezért menekülnie kell.
Tegan és Jivex.
Nekem ők ketten voltak a kedvenceim a könyvben. Tegan Eléggé komplex karakterre sikeredett. Ő egy Avariel pengedalnok, aki nem érti, hogy miért kell nekik erdőkben bujkálniuk, és vonzza a városi élet. Elhagyja a törzset, és Lyrabar városában iskolát nyit, ahol nemes ficsúrokat jó pénzért vívni tanít. Szúna híveként mesterien tud udvarolni, ért a nemesek nyelvén, Jártas az etikettben. Imádja a pénzt, és a magányos feleségeket. Csupán a véletlen műve, hogy belekeveredik a történetbe. Eleinte nem is nagyon akar belefolyni a dolgokba. Később találkozik Jivex-szel aki egy Fairy Dragon. Hűséges társa lesz a kaland során, és hozzászólásaival, sokszor csal mosolyt arcunkra.
Brimstone:
Sammaster első dracolich átalakítási kísérleteinek végterméke, aki egy vámpír-füstsárkány. Mivel nem sikerült megfelelően átalakítani, Sammaster ezért neki is szolgasorsot szánt. Bimstone ezért halálosan meggyűlölte és mindent megtesz azért, hogy meghiúsítsa a Lich terveit.