Lisa Smedman már a Pókkirálynő háborúja sorozatban megmutatta mire képes, ha jól emlékszem, talán az ő könyve tetszett a legjobban. A sorozatot követő, befejező Vezeklő Papnő trilógiát pedig, egyenesen tátott szájjal olvastam. Most ismét sikerült lenyűgöznie a House Of Serpents-el.
Legnagyobb bánatomra a köteten amit sikerült beszereznem, nem az eredeti borító van, hiába volt az feltéve e-bayre. Aminek viszont örülök, hogy az új kép (amit szintén a kedvenc művészem Ray Swanland alkotott) jobban illik a főhőshöz.
Imádom amikor a Fantasy-t más kategóriákkal (pl: A Horror) tarkítják. Nem vagyok egy nagy Krimi rajongó, de ez a könyv lehet változtatott ezen. Végig izgalmas volt, Csak annyi Környezet leírást adott amire szükség volt. Minden leírt mondatnak volt jelentősége, egy betűnyi fillert nem adott hozzá.
Régóta érdekelt a Pszionista kaszt a szerepjátékból, de amiket eddig olvasni lehetett róluk, gondolok itt Magadon-ra Kemp könyveiből, az hogy fényessé tett néhány nyílvesszőt, illetve telepatikus kapcsolatot tud létrehozni a társai között nem igazán nyűgözött le. Salvatore Kimurieljének páncélja az már érdekesnek mondható, de ez is kevés egy Wizard varázskönyvének tartalmához képest. Ebben a könyvben azonban jobbnál jobb Pszion képességeket mutatnak be, illetve ami mögöttük van. Ráadásul hangulatos minden képesség leírása, annyira, hogy már tudom mi lesz a legközelebbi karakterem.
Visszatérve a könyvre, a fejezetek közötti váltások briliánsak. Nagyon tetszett a főhős kezdeti ügyetlensége is. Élet szagúvá tette az egészet, hogy nem jön be neki minden elsőre. A megszemélyesítések és hasonlatok tökéletesek, bár a történet helyszíne és a főhős foglalkozása rengeteget segített ilyen téren az írónak, már-már mondanánk azt is, hogy ez csalás, de annyira éveztem, hogy ez egyszerűen nem tud érdekelni.
A karakterek kidolgozása Byersével vetekszik. Hiába a klasszikus "fekete-fehér" nézeteket alkalmazza (amiben a fekete dominál), a cél amit el akarnak érni, az minden csak nem egyszerű. A cselekmény pedig logikus, minden úgy történik, ahogy a való életben történt volna abban a helyzetben.
A történet sok szálon fut, melyet az írónő egy komplex, erős hálóvá fon össze, amin minden csomó tökéletesen illeszkedik a másikhoz.
